A hazai ingatlanértékelési gyakorlat számára legfontosabb nemzetközi dokumentum a TEGOVA útmutatója, az EVS 2003 ( ma az EVS 2009 Szerk.) című szabálykönyv. Meg kell jegyezni, hogy Európában és azon kívül működnek további, szabályalkotó, nemzetek feletti testületek is.

Az európai szabályozás legtöbb dokumentuma azonban azonos gyökerekből, a RICS (Royal Institute of Chartered Surveyors  Nagy-britanniai királyi felmérők és értékbecslők szövetsége) szabályrendszeréből nőtt ki, míg a TEGOVA már befogadta az amerikai szabályok egy részét is, ezzel integrálva a nemzetközi irányzatokat. Az így létrejött szabályrendszer egészen közel került a nemzetközi standardként aposztrofált IVS (International Valuation Standards, Nemzetközi Értékelési Standard) eszmeiségéhez, szövegéhez is. Míg azonban az IVS inkább csak teoretikus, nemzetközi szakmai megállapodást tükröző szabályzat, addig a TEGOVA alkalmazása komoly gyakorlati jelentőséggel bír az Európai Unióban, így hazánk számára szakmai szempontból ez tekinthető elsősorban követendőnek. [5]
Ennek megfelelően szakdolgozatom jelen alfejezetében elsősorban a két fő európai (TEGOVA és RICS) értékelési irányzat eltéréseit és sajátosságait mutatom be, és végül az EVS 2003 tárgyalásával foglalkozom.

Európában két fő értékelési irányzat létezik:
- német módszer (amely precízebb, táblázatokon alapuló módszer, statisztikákra, szabványokra, központilag kialakított szorzószámokra épít)
- angol módszer (amely a fentivel ellentétben nagyobb teret enged a szakértői megérzéseknek, fontosnak tartja az egyéni véleményeket is)

Szerző: Zám Eszter: Ingatlan-értékbecslési módszerek az Európai Unióba tartó Magyarországon, Szent István Egyetem, Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar Műszaki Menedzser Szak 2004