Hatósági garancia
A 2009. évi LVI. Törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról módosítja az ingatlanvállalkozások nyilvántartásának szabályait. Magyarul: változni fognak az ingatlanközvetítő és értékbecslő, ingatlanvagyon-értékelő és közvetítő, társasházkezelő szakemberek állami felügyeletére vonatkozó jogszabályok.
Az állami felügyeletet az „ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóság” fogja ellátni melynek kijelölésére a Kormány illetve az illetékes miniszter kapott felhatalmazást. Ismereteink szerint e hatósági jogkör gyakorlói ez idáig még nem lettek nevesítve. Jelenleg ilyen irányú funkcióval a megyei jogú városok önkormányzatainak jegyzői rendelkeznek és vezetik a Névjegyzékeket.
A törvény szerint a jövőben az „ingatlanvállalkozás-felügyelet” tarja nyilván – magyarul vezeti a Névjegyzéket - a(z)
- ingatlanközvetítő és értékbecslő
- ingatlanvagyon-értékelő és közvetítő
- társasházkezelő
szakemberekről.
A Névjegyzék(ek) – a törvényben meghatározott adatok körében – nyilvános, azaz abba bárki beletekinthet. Az üzletszerű
- ingatlanközvetítő és értékbecslő
- ingatlanvagyon-értékelő és közvetítő
- társasházkezelő
tevékenységet jogszerűen e névjegyzékben szereplő személyek, illetve azon társaságok végezhetnek, amelyek szerepelnek a „ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóság” által vezetett nyilvános jegyzékekben.
Az ördög a részletekben lakik
„(5) A jelzálog-hitelintézet a (2) bekezdésben meghatározott pénzügyi, befektetési, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatáson kívül üzletszerűen kizárólag ingatlanok forgalmi és hitelbiztosítéki értékének meghatározását végezheti.
Magyarul a jelzáloghitel-intézet viszont üzletszerűen végezheti az ingatlanok forgalmi és hitelbiztosítéki értékének a meghatározását. Eldőlt tehát a piaci küzdelem a törvény szintjén, ugyanis a bankok most már azt bíznak meg a banki forgalmi értékbecsléssel, akit akarnak, hiszen ők maguk is végezhetik ezt a tevékenységet és olyan belsőst és külsőst választanak csak, amilyet akarnak. Egyre kell csak ügyeljenek, hogy azok az állami Névjegyzékben szerepeljenek. Ezért sincs aztán szükségük már az úgynevezett PSZÁF listára. A banki lobby érdekek törvénybe vésettek.
Ezáltal csak - úgymond - a „független értékelők” függetlensége válik kétségessé. Az ingatlanadó esetében ugyanis van lehetősége törvényesen a fellebbezésre a tulajdonosnak, ám hitelbiztosítéki érték esetében? Végül is eldöntheti a tulajdonos ugye, hogy vagy felveszi a hitelt a bank által diktált feltételek mellett, vagy sem. Ő maga is készíttethet független ingatlanvagyon-értékelést melyhez viszonyítva láthatja a kockázatát arra az esetre, ha bebukná a hitelt, akkor milyen mértékű vagyonvesztésre számíthat.
Más kérdés persze ilyenkor az, hogy milyen módon érvényesül akkor a Versenytörvény az üzletszerű ingatlanvagyon-értékelések piacán. Erről a piacról akkor a jelzáloghitelezés fedezeti értékének megállapításához szükséges forgalmi értékelési piaci szegmens ki is lett vonva a piaci versenyből? Vajon hány százalékát képezi ez a piaci szegmens az üzletszerű ingatlanértékelések piacának? Érdekes kérdések ezek.
Jogosultságok és azok ellenőrzésének ügye
A Törvény a hatósági névjegyzékekben a szakember nevét, postai címét és regisztrációs számát írja elő szerepeltetni. A piacon működő társaságra pedig azt a kötelmet rakja, hogy legalább egy az üzletszerű ingatlanvagyon-értékelésre jogosult tagja, avagy alkalmazottja legyen. (Eddig is így volt.)
Nos úgy tűnik ezzel sem vagyunk beljebb a piacon, ugyanis jelenleg ezt a hatósági szerepkört a megyei önkormányzatok jegyzői látják el. (Méghozzá vegyes gyakorlattal.) Ahhoz tehát, hogy egy társaság által kínált szolgáltatás jogszerűségét ellenőrizni lehessen, tudni kéne a társaság jogosultságát, azaz ki a tevékenységre jogosult tagja? Nos e törvény alapján az erre kíváncsi ügyfél – avagy konkurens – mit is tehet? Megkérdezi a társaságot, hogy akkor ki is nála a jogosult. Ez továbbra is lehetővé teszi azt, hogy egy jogosult szakember zászlaja alatt akár tíz, húsz – arra jogosulatlan – asszisztens működjön. A törvényi szabályozás tehát a fővállalkozásoknak kedvez, ami viszont továbbra is fenntarthatja a piaci „éhbért” az ingatlanvagyon-értékelő szakemberek tömegeinél. A konkurencia harc tehát fokozódik.
Ingatlanadó bevallás
A napokban hatályba lépő Vagyonadó Törvény bevonja az adózásba a hazai lakóingatlanokat. Az ingatlan tulajdonos felelősségévé teszi a vagyonbevallást, azaz az ingatlana forgalmi értékének meghatározását. Nem köti szakvéleményhez. Nyilván ez viták sorozatát indíthatja el a közeljövőben, mert ami nem kötelező azt a magyar – ha tudja - ki is kerüli, mert „ár-érzékeny”, magyarul csóró, hiszen ötödét kapja kézhez jövedelemben a többi Lajtán túli EU polgárénak.
Az ingatlanadó bevallásnál pedig, mind a tulajdonos, mind pedig az állam érdeke az lenne, ha az üzletszerű ingatlanvagyon-értékelésre jogosult szakemberek állapítanák meg az adó alapját képező ingatlanvagyon-értéket, hiszen ők értenek hozzá és ők a jogosultak is erre a tevékenységre. Erre talán lehetőség is nyílik, ha az „ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóság” funkció működik, tehát a jogosultak Névjegyzéke könnyen elérhető, például az Interneten illetve a települési önkormányzatok ügyfélszolgálati irodáiban, miáltal a tulajdonosok közvetlenül a szakemberekkel is kapcsolatba léphetnek az ingatlanadó bevallás során.
|
